Rosie & Remus

*Roxmortsi hétvége van. A falu utcáján koválgok, teljesen céltalanul. Remust sem találom, így értelmetlen a keresgélésem. Végül egy mellékutcába tértem. Egy kocsma mellett sétáltam el. Persze, a Szárnyas Vadkan! Beléptem a nyekergő ajtón, és a leghátsó asztalnál foglaltam helyet. Kértem egy üveg vajsört. Pohár van nálam, felkészültem, hogy betévedek ide. Egyedül, magányosan iszogattam az italomat. *

Ujjaimmal dobolni kezdtem az asztalon. Unatkozom... Bár itt lenne valaki... barát, vagy Remus, vagy bárki. Vajsörömet lassan iszogatom, és megállapítom, enyhén por ízű, de nem gond. Még mindig finom. Ekkor nyílt ki a kocsma ajtaja, és ... Remus lépet be rajta. Nagyot dobbant a szívem, és elvigyorodtam.
-Szia Remus! Csak betévedtem.
Mosolyogtam, és a puszira elpirultam egy picit. Mostanában jobban visszafogom a vörösödést.
-És te, mi járatban?
Kérdeztem mosolyogva, és még egy poharat előszedtem a táskámból, hogy ha kér inni valót...

Körbepillantottam a kocsmában. Mindenki idegen számomra... Csak párszor jártam itt, nem igazán találok ismerős arcokat... Roxforti diákok is csak néha vetődnek ide. Van pár törzsvendég, de a Három Seprű népszerűbb hely...
-Nyugi, nem mondom el senkinek.
Kuncogtam, majd egy picit elvörösödtem, amikor ujjai ajkaimhoz értek... Mély levegőt vettem, hogy szívverésem újra lelassuljon.
Csak mosolyogtam, ahogy kért poharakat és vajsört. Nem is tudtam, hogy ebben a rozzant kocsmában valami tiszta is van...
-Köszi!
Egy puszit nyomtam az arcára. Én is belepirultam, de... ez csak úgy jött. Éreztem, hogy kezemet megfogta, így megint elpirultam.
-Én nem igen járok ilyen helyekre... Leginkább a Vasútállomáson vagyok, teljesen egyedül, nyugalomban.
Utálom a tömegzavart. A vasúton csend és béke uralkodik. Leülök egy padra, és olvasgatok. Kell ennél több?
-Na és hogy vagy mostanában?
Kérdeztem mosolyogva. Nem beszéltünk a legutóbbi találkozásunk óta, amit nagyon bánok...