Mardekáros diákok & Voldemort & Solomon

Tárgy: Mardekáros diákok & Voldemort & Solomon Kedd Aug. 23, 2011 7:32 am

Már esteledett, mikor elindultunk a kastélyból, mondván egy ki séta nem fog ártani, különösen úgy, hogy a kastélyban semmi szórakoztatót nem találtunk.
Egy ideig csendesen sétálunk és ahogy az erdőhöz érünk hátranézek rájuk.
- Na? Körülnézünk a Rengetegben?
Megvárom a válaszukat, és mivel úgyis tudom, hogy rábólintanak elindulok az erdő mélye felé. Hátha szembejön velünk valami érdekes. Vagy valaki.

Tárgy: Re: Mardekáros diákok & Voldemort & Solomon Kedd Aug. 23, 2011 7:40 am

Már nagyon kezdtem unni a négy falat, ezért Bellával és Rod-dal indultunk el egy kicsit az erdő felé. Hátul sétálgatok, nincs kedvel elől lenni. Elbambulok egy kicsit, amiből Bella szavai zökkentenek vissza. A kérdésre szerintem egyértelmű a válasz, de azért válaszolok szóban is.
-Mehetünk. -húzom mosolyra a számat, majd elindulok, követve Bellát.
Kíváncsi vagyok, hogy mibe, vagy inkább kibe fogunk beleütközni a kis sétálgatás közepette.

Tárgy: Re: Mardekáros diákok & Voldemort & Solomon Kedd Aug. 23, 2011 7:45 am

Unatkozva léptünk ki Bellával a kapun, és indultunk el az erdő felé, és becsatlakozik hozzánk Max is. Pacsizás után, egyenesen arra megyünk, amerre a legsötétebb, hiszen csak az érdekes rész számunkra.
- Ja menjünk, ma még úgysem ébredtem fel eléggé - vigyorodom el, és határozott léptekkel haladok Bella mellett az erdőbe. Remélem valami veszélyes állatot találunk, de megteszi egy kis galoppozás egy thesztrálon is... ha más nincs.

Tárgy: Re: Mardekáros diákok & Voldemort & Solomon Kedd Aug. 23, 2011 7:51 am

Az erdő felé jövünk a Nagyúrral, van egy olyan sejtése hogy pár leendő halálfaló az erdőben kirándul, és meg akarja őket lepni. Hát lelke rajta. Fekete nadrágban és bakancsban érkezem, egy bőrdzsekivel, amire csakis a nagyúr miatt húztam fel egy köpenyt. Adjunk a látszatra, bár ő is tudja, mért hordok mugli ruhákat többnyire. Hajam viszonylag rendezetten áll, és még kis bajusz utánzatom is van. Hát, jah reggel kapkodnom kellett a keléssel, pár ronda auror kiugrasztott az ágyamból. Szemét dögök. Haladunk, mikor hangokat hallok, és kicsit előrébb sietek, hogy előbb velem találkozzanak. Felmérem őket, Bella és Rod, ne meg persze elmaradhatatlanul Max.
- Szevasztok skacok, mi járatban erre? Hát nem tudjátok hogy a tiltott rengeteg a diákok számára tiltott hely? - vigyorodom el.

Tárgy: Re: Mardekáros diákok & Voldemort & Solomon Kedd Aug. 23, 2011 8:05 am

Lord Voldemort megérzései csalhatatlannak bizonyulnak ezúttal is... Solomon előre megy, ráköszön az ifjoncokra. Mindeközben a Sötét Nagyúr végigméri a gyerekeket. Kölykök... Még nem használhatóak semmire. Még... Hacsak...
- Ne nevettess, Solomon... - Szólal meg az árnyak rejtekében. - Nem látod, hogy mind a három Mardekáros? Mit árthatna nekik egy apró kis faiskola...
Ekkor villan fel a fák között a vörös szempár, majd a Holdfénybe kilép maga Lord Voldemort. Vékony, szikár alakja, kígyószerű arca, vörös szemei, földig érő, fekete talárja és fekete pálcája olyan hatást kelt, mintha egy démon lépett volna elő a Pokol legsötétebb bugyrából.
- Bár ki tudja... Lehet, hogy jár erre veszélyesebb is holmi cipőrágó vérkutyáknál és túlméretes rovaroknál. Nem gondoljátok?
Szegezi tekintetét a három diákra.

Tárgy: Re: Mardekáros diákok & Voldemort & Solomon Kedd Aug. 23, 2011 8:19 am

Valami megmozdul tőlünk jobbra a fák között, mire pálcám szinte automatikusan csúszik a kezemben, és intek a többieknek h álljanak meg. Íme az érdekesség.
Ahogy figyelek, már egyértelmű, hogy egy ember az, de mikor Solomon lép elő a fák közül nem nyugszom meg, mintha egy sokadik érzékem azt súgta volna, hogy van ott még valami.
- Hello, tudod, veled ellentétben nekünk nincs bajunk a szövegértéssel, tudjuk mit jelent az erdő neve. És te? Te mit keresel itt?
Majd ahogy a többiek is válaszoltak neki, én egyre csak a fákat kémlelem, úgy viszket a bőröm, mintha figyelnének, de aztán megvonom a vállam. Épp mikor visszafordulok a többiekhez egész közel hozzánk megreccsen egy ág, mire mind odakapjuk a fejünket. Személy szerint akaratlanul hátrálok egy lépést és eltüntetem a pálcám. Nem sok értelme van hadonászni vele a Sötét Nagyúr orra előtt...
- Nagyúr... - köszöntöm, bár eddig személyesen még nem nagyon találkoztunk, eléggé jellegzetes figura.
A kérdésre nem felelek, nincs mit mondanom rá. Persze, hogy van itt veszélyesebb is nagyra nőtt pókoknál. Főleg ha Ő is az erdőben tartózkodik...

Tárgy: Re: Mardekáros diákok & Voldemort & Solomon Kedd Aug. 23, 2011 8:32 am

Ahogy sétálok Bella mögött, valami reccsenést hallok. A lány azonnal megállít minket, mire pálcát ragadok, jobb a védelem és a biztonság idekint.
Igaz nincs is szükség a pálcámra, mivel Sol érkezik. Hogy a fenébe került ide, azt nem tudom, de biztos valami fontos hírt hozott. Nem, azt nem, mert akkor értesített volna, hogy jön. Mindegy.
-Szeva Sol. Szerinted minket érdekel, hogy Tiltott? -teszem fel a kérdést, de a választ úgy is tudom rá. Azonban a pálcám még mindig kéznél van, csak nincs Sol-ra szegezve.
Azonban valami még zavar egy kicsit, hallok még valamit, de különösebb figyelmet nem fordítok rá. Biztos nem fognak lesből ránk támadni, bár soha nem lehet tudni.
A következő pillanatban, szinte ledöbbenve meredek előre. Maga Voldemort Nagyúr is itt van!? Itt biztos, hogy valami készülni fog. Tudomásom szerint nem nagyon jön el személyesen a Nagyúr. Pálcámat elteszem, de ha kellene, gyorsan előtudom kapni.
-Üdvözletem Nagyuram! -hangomon mély tisztelet tükröződik. Kérdésére én sem válaszolok, követve Bella példáját. Értelmetlen kérdés szerintem. Nála veszélyesebb nem hiszem, hogy van itt.

Tárgy: Re: Mardekáros diákok & Voldemort & Solomon Kedd Aug. 23, 2011 8:37 am

Beljebb érünk, és cseppet elkalandoznak a gondolataim. Éppen a mai napon merengek, hogy bájitaltan után, miért nem átkoztam félholtra azt az idióta bandát, mikor meghallok egy hangot, neszezést. Pálcám után kapok, de mikor látom hogy egy tőünk nem sokkal öregebb srác lép elő, leeresztem. Ismerem már Solomont, járt erre párszor.
- Szia Solomon. Hát gondolhatod hogy nem azért vagyunk itt mert legális - mosolyodom el, nem veszem zokon tőle, ő már csak... ilyen. Mikor mennék tovább, még valami történik, amitől megfagyok egy pillanatra. Vörös szemek?! Mikor kilép a fényre Voldemort Nagyúr is, enyhén biccentek neki.
- Nagyúr! - köszöntöm, és mikor kérdez, veszem a bátorságot megjegyezni. Vagy megöl érte vagy nem, nála sosem lehet tudni.
- Nálad aligha lehetne veszélyesebb az erdőben, uram.

Tárgy: Re: Mardekáros diákok & Voldemort & Solomon Kedd Aug. 23, 2011 8:55 am

Végignézek a kis társaságon, szép szép. Bella válaszán csak elmosolyodom, nem veszem magamra.
- Én is tudom hogy tiltott. Csak érdeklődtem, lévén nagyjából ismerlek titeket. Hogy mit keresek? Kérlek szépen csak kísérő vagyok - felelem, mivel ez valóban így van. Testőr és kísérő, meg persze fullajtár, meg öö még ami épp a nagyúr eszébe jut. Mikor megszólal elmosolyodom, valahogy nem sziszeg, és ha lenne orra, egész jó akusztikája lenne a hangjának.
- Látom én is hogy azok. Mások nem hiszem hogy idemerészkedtek volna, az erdőbe, éjnek évadján... - jegyzem meg, most valahogy nem félek, még nem vétettem akkorát hogy rajtam próbálja ki a tudományát.

Tárgy: Re: Mardekáros diákok & Voldemort & Solomon Kedd Aug. 23, 2011 9:04 am

*A beszélgetés közben hopponálást lehet hallani a közelben, majd hangos szitkozódást. Majd egy fekete taláros alakot formálódik ki az éj sötétjéből.
Elnézést a késésért.. *Szólalok meg halkan, majd mikor megpillantom őt, a legnagyobb varázslót.. Hudini!! Nem, Voldemortra céloztam, apró meghajlással köszönök neki.*
Szép estét nagyuram, még egyszer elnézést a késésért, csak kisebb technikai problémák miatt nem tudtam idejében megjelenni a színe előtt. *Pillantok Rodra, majd mellé is lépek és finoman oldalba bököm.*
Öreg attól függetlenül, hogy pihenek nem azt jelenti, hogy nem tudok jönni. Fel lehet kelteni, nem haltam meg.. *Súgom oda a srácnak, a többieknek is biccentek.*

Voldemort csendben végigméri a társaságot, majd rezzenéstelen arccal figyeli, ahogy Dolohov is bezuhan. Szinte szó szerint. Végül kicsit oldalra fordítja a fejét, és cseppet dorgáló hangon megszólal.
- Azt értem, hogy én miért nem mutatkoztam be... - Kezd bele. - Elvégre úgy tűnik, mindannyian felismertetek. Azt is értem, hogy Solomon miért nem mutatkozott be, hisz úgy látom, mindannyian ismeritek.
Lassan közelebb lép egyet. Vörösen izzó szemeit egyik fiatalról a másikra emeli.
- Már csak azt nem értem, hogy ti miért nem mutatkoztok be? Még ha tudom is a neveteket, úgy lenne illendő, nemdebár?
Széttárt ujjaival végigsimít tar koponyáján.
- Úgy látom a mai fiatalok nem ismerik az alapvető illemszabályokat... - Ezen szavait Solomonhoz intézi.

Alig lépek túl a döbbeneten, hogy kivel is futottunk össze az erdőben, mikor újabb zajt hallok meg és Tony hangját, amint szitkozódva kecmereg ki a fák közül. NA igen, az erdőben nehéz sima terepre érkezni...
Csak a fejem rázom és magamban jót nevetek rajta, de nem sokáig foglalkozom vele, pillantásom visszafordítom a mágusra, majd szavaira nyelek egyet. Nem is értem mire számítottam...
- Bellatrix Black vagyok Nagyúr - ejtem meg a bemutatkozást, bár azt hiszem nincs nehéz dolga a felismerésemmel.
Figyelem, hogy mit mondanak a többiek, majd azért alig hallhatón megjegyezem Solomonnak.
- Nem mintha te annyival öregebb lennél nálunk...
Megvárom amíg mindenki bemutatkozik, majd egy kérdést intézek Voldemorthoz.
- Nagyúr, minek köszönhetjük a látogatásod? - érdeklődök óvatosan.

Nem tudtam eltalálni, hogy ki hiányzik még innen. Pár pillanat múlva Dolohov is megérkezik, majd a Nagyúr kezd el beszélni. Figyelemmel kísérem minden szavát, majd Sol-ra nézek egy pillanatra. Addig Bella meg is ejti a bemutatkozást. Megejtem én is, mielőtt bajba kerülök ez végett.
-Bocsánat a tiszteletlenségért Nagyuram. Max Martiness vagyok. -mutatkoztam be tiszteletet adva Voldemort Nagyúrnak. Bella megelőz a kérdésével, ami nem is baj. Engem is érdekel, hogy minek köszönhetjük a megtiszteltetést, hogy eljött ide. Biztos fontos lehet, ha személyesen jött el közölni.

Solra pillantok, illetve nagyjából mindig arra aki éppen beszél. Igen, ismerjük már egymást Sollal kb, sokat lóg a suli tájában meg Roxmortban is láttam már.
- Nem hiszem én se hogy a griffesek ide dugnák az orrukat - mormogom Solomonnak, lévén nem akarom idegelni a nagyurat azzal hogy már most pottereket emlegetek előtte. Úgy tudom még Charlusról se szívesen hall, nem még annak a fiáról... Ekkor azonban beesik Tony, vagy inkább, bezuhan ha már itt tartunk. Mikor oldalba bök elvigyorodom, és válaszolok neki hasonlóan sutyorogva.
- Én megpróbáltam, annyira aludtál hogy észre sem vetted... - morgok, és figyelek Voldemort szavaira. Hááát, tényleg elfelejtettünk bemutatkozni de hát..
- Rodolphus Lestrange vagyok, nagyúr. - mutatkozom be egy kis biccentéssel.

Csak álldogálok és kis mosollyal szám szegletében nézem, hogy Bellatrix mintha kínban lenne egy kicsit, mikor odasúgja nekem én csak szélesen elvigyorodom.
- Öregebb nem sokkal, de tapasztaltabb mindenképp - felelem neki és ez igaz is, mivel elég sokat megértem már, nem kevés auror támadásban is helytálltam. Khm, kisebb nagyobb sérülésekkel persze. Volt egy hét is mikor nagyon kiütöttek, egy hétig nyomtam az ágyat utána.
- Igen nagyúr, de ezt manapság már nem tanítják az iskolákban - válaszolok neki, persze ez rám nem vonatkozik hogy mutatkozzak be, hiszen ismer mindenki, elég népszerű alak vagyok a halálfalók között. Van aki kedvel, és van aki gyűlöl, átmenet nincs...

Voldemort végigméri a díszes társaságot, és elgondolkodva még közelebb lép. Először Max előtt áll meg, olyan közelségben, hogy ha a Nagyúr orra még meglenne, az összeérhetne a fiúéval. Vörösen izzó szemeivel kutatóan pásztázza Martiness arcát, majd megszólal.
- A világ olyan hely, ahol néha... Áldozatokat kell hozni a siker érdekében.
Tovább lép, most Rodolphus elé. Mélyen a szemébe néz, s elgondolkodva méregeti.
- Néha olyan feladatokat kell vállalni, amik látszólag túlnőnek rajtunk...
Megáll Dolohov előtt, hisz ő Rod mellé furakodott be, mikor megérkezett.
- De soha nem szabad meghátrálnunk, hisz szent cél lebeg előttünk...
Végül Bella elé lép, és pár másodpercig csendben nézi ijesztő közelségből a lányt. Arcáról nem olvasható le semmi, ám szemei mintha felvillannának egy pillanatra.
- Néha a vágyaink többet jelentenek saját álmainknál... Nincs igazam?
Hátrébb lép, és végigméri a társaságot.
- Solomon, neked mi a véleményed? Szerinted ezek a fiatalok képesek lennének a Sötét Nagyúrnak megtenni egy szívességet? Nagy dolog lesz, előre is szólok...

Tárgy: Re: Mardekáros diákok & Voldemort & Solomon Vas. Aug. 28, 2011 7:12 am

*Mikor közelebb lép hozzám a nagyúr, megszeppenek. Vörös szempárjával rám hozza a frászt. Nem tudom, hogy csinálta... De nem szeretnék egy ilyen szempárral találkozni a sötétbe. Jah most is sötét van mindegy. Voldemort dorgálására bólintok, hisz jogos a felháborodás. *
Antonyn Alexander Dolohov a nevem, nagyuram. * Miközben bemutatkozok biccentek Voldemortnak. Próbálok szemkontaktust tartani vele, de ez csak pár másodpercig tart. Na vajon miért..*
Tudod, hogy mélyen alszok.. Önts le vízzel, vagy csipkedj a következő ilyen alkalomnál. *Súgom Barátomnak. Közben Voldemort felmér minket és elkezd valami monológot gondosan végig pásztáz mint a négyünket, majd Solomonhoz fordul. Megkérdezi tőle, képesek lennénk neki segíteni. Ez hülye kérdés. Újra bólintok és határozottabbra váltok.*
Engem annyira nem ismer nagyuram. De biztosíthatom, hogy harcolok..ahogy a nagyúr fogalmazott a szent célért.

Nem nagyon van mit mondanom, figyelem hogy miket mond a többieknek, én pedig igyekszem beleolvadni az árnyak közé. Nem vagyok épp a legjobb formámban, de hát végül is ez egyéni problémám, azért igyekszem hozni a szokásos stílusom, de...
Igazából már csak arra riadok fel az elbambulásból, hogy a nagyúr előttem áll és a szemembe néz. Hoppá...
Gondolataimat eszembe sem jut lezárni, nincs mi titkolnom és nem is áltatom magamat, hogy menne... A Solomonnak feltett kérdésre nem válaszolok, hisz nem engem kérdezett, de enyhén felhúzom a szemöldökömet. Nagy feladat? Fogalmam sincs miről beszél, és eszemben sincs szájhősködni. Sok mindenre képes lennék... De ésszerű kereteken belül... A fanatizmustól még messze vagyok.

/Mivel nem írt, Max kimarad, vagy pótol következő körben vagy nem Razz

/

Tony mellett állva hagyom hogy méregessen, bár egy kicsit kiver a víz amikor közelebb lép és mélyen a szemembe néz. egek, mintha a vesémbe látna... Nem akarom túl gyakran ezt a szempárt látni, így inkább udvariasan lesütöm a tekintetem, nem az én sportom ez ami azt illeti. A monológra meg csak hallgatok, érdekes amit mond, és végül a nagy feladatra zökkenek ki a merengésből. Tony persze azonnal kontráz, Belláról tudom hogy ő ennél ésszerűbb alkat nem megy bele bármi hülyeségbe, de azért én is biccentek. Hajlandó lennék, ha többet megtudnék magáról a feladatról. Mert nem mindegy.
- Mi lenne a feladat Nagyúr? - kérdezem udvariasan.

» Max & Solomon
» Solomon alkotásai
» Alexis & Solomon
» Solomon Martin Stormheart