Solomon alkotásai

Tárgy: Solomon alkotásai Csüt. Aug. 18, 2011 11:19 am

Ide kerülnek majd fáradt elmém kreálmányai....

Tárgy: Re: Solomon alkotásai Pént. Aug. 19, 2011 1:32 am

Diadal mezején

Halkan lebben, mint a végzet árnya,
Köpönyegem hollószínű szárnya;
Komor, néma, aszott és vén,
Így lépkedem csendesen én
A diadal mezején.

Halld a város szavát: Nem volt olyan klastrom
Melynek árthat a vihar vagy az ostrom!
Büszkék voltak a dicső falak: most rom.
Rom a régi orom;
Korom lepi,
Mit bőven ont a korom.
Üröm lett az öröm,
Mert én megtöröm
Ami zavarja a köröm.
Száz és száz köröm dolgozott, de vége:
Eljött a világnak ősi ellensége.

Nagy csata volt,
Láng szava szólt,
Lángot szórt az ég
És átkot szórt a lég.
Rettenetes esküt tettem:
Nem megyek el, még
Az ég is porig ég.

Karjaink elől milliók futottak
Sokan a földbe, mások lejjebb jutottak.
S kik majd ezután a földben kutatnak
És ezer kincset a népnek megmutatnak,
Nem találhatják párját,
Hogy a rémségeknek árját
E föld mily féltő gonddal óvja.
Óvja, mert megállt az óra mutatója
A napnak, s órának az ember nem tudhatója.

A torony rom és a kastély rom,
Elnyeli a várat az idő és a korom…
Nincs a falon senki, csak én,
Komor, néma, aszott és vén.
Köpönyegem hollószínű szárnya
Halkan lebben, mint a végzet árnya.
Éj közepén,
Itt állok én:
A diadal mezején.

Tárgy: Re: Solomon alkotásai Szomb. Aug. 20, 2011 7:26 am

Mi vagyok az éjben?

Sötétlő, viharos éjszaka volt
Nem ragyogott telten a hold
Nem hallatszott semmi
Minden néma volt.

E mered, fenyegető csendben
Toporogtam egyálltó helyben
Riadtam nézem körbe,
Miként esek ismét bűnbe.

Bűn, mely úgy csábít az éjben,
Pokol minden kincse, a mélyben
Ragyog az átkozott arany
De az mindig odalenn marad.

A szakadék szélén állva,
Bámulok bele az éjszakába
Fejemben furcsa gondolatok,
Én most itthon vagyok?

Itthon e bűnös helyen?
Itt vesszen hát el fejem?
Itt leljek hideg halált,
S majd reggel egy őr megtalál?

Ez lenne a sorsom, ezért élek?
Az éjszakától én nem félek,
Tudom hogy meddig tart egy élet
S a folytatásból nem kérek

Nem kell, szánalom élet,
Mely minden csak nem enyém
Nem kell mások, belém vetett hite
Nem kell, mások sokfelé tört szíve.

A magam ura vagyok, mindig is az voltam,
Sötét hegyen fénylő lángfolyam,
Sötét éjben apró fény, ez mind mi vagyok
De most, érzem, atomokra szakadok.

Eltűnök az éjben, mint ki sose volt
Nem vagyok már élő, s nem vagyok holt.
Nem tudom már hol vagyok, csak szállok
S ide a földre, én vissza nem vágyok.

» Max & Solomon
» Alexis & Solomon
» Solomon Martin Stormheart
» Mardekáros diákok & Voldemort & Solomon