Bellatrix Black

Tárgy: Bellatrix Black Kedd Aug. 16, 2011 8:23 am

Név: Bellatrix Black
Becenév: Bella, Bells
Nem: Nő
Kor: 17
Születési hely, idő: London közelében a Black kúriában, 1958. október.31.

Ház: Mardekár
Foglalkozás: Megtisztítani a varázsvilágot azoktól, akik elkorcsosítják.
Származás: Aranyvérű
Családtagok:
Alphard Black, az apja. Kapcsolatuk jó, mivel az apja szerint - fiú örökös hiányában - ő lesz az, aki továbbviszi a családi hagyományokat.
Elladora Black, az anyja. Mindig is jóban voltak, bár a két lépés távolságot megtartják, Bella mindig magázza az anyját, még ha az apjával néha közvetlenebb is.
Narcissa Black, 15 éves. Az imádott kishúg. Jobban teszed ha békén hagyod, különben a nővérével találod szemben magad... Ez mindent elmond a kapcsolatukról.
Andromeda Black a nővér akit kitagadott a család mert összeállt egy muglival. És Bella tartja magát a család akaratához. Eben az esetben legalábbis.
Regulus Black 14 éves, a kedves unokaöcs. Bella formálható karaktert lát benne, és megtesz mindent, hogy magához édesgesse.
Sirius Black 15 éves, a család másik fekete báránya. Nem elég, hogy griffendéles, még sárvérűekkel és vérárulókkal is barátkozik. És ezt nem szégyelli. Kapcsolatuk puskaporos, ha összefutnak semmi jó nem sül ki belőle.

Jellem
Bella jellemét a hirtelen haragú tornádó jelzővel lehetne legjobban leírni. Sosem tudhatod, min kapja fel a vizet, de ha már megtörtént a baj, jobb ha futsz, jó messzire, mert amióta a pálcáját megbűvölték, hogy ne lehessen visszakövetni a bűbájokat róla, előszeretettel használja a főbenjárókat, meg persze más egyéb fekete mágiás átkokat.
Ahhoz a kevés barátjához, ami van neki, hűséges – egy bizonyos Sötét Nagyúrról nem is beszélve -, de az ellenségeivel kíméletlen.
A jegyeséhez - Rodolphus Lestrange - lojális, és viszonylag hűséges – persze az ésszerűség keretein belül –, és harmonikus a viszonyuk, ami Andromédával kapcsolatban már nem mondható el, mióta összeállt egy muglival. Ezzel szemben húgáért, Cissy-ért, tűzbe menne, hisz imádja, még ha nem is mutatja ki mindig, de mindig szemmel tartja.

Kinézet
Hosszú fekete haj, sápadt, fehér bőr és nőknél szokatlan magas testalkat. Vonásait rég halott nagymamájától örökölte, hisz sem a testvérei, sem a szülei nem hasonlítanak rá. Szívesen visel fekete ruhákat, legtöbbször iskolai egyen talárját, de szünetekben és szabadidőben megelégszik a szoknya, blúz, vagy egy kivágott felső összeállítással. Nadrágban ritkán lehet látni, hisz teljességgel tisztában van adottságaival és eszében sincs elrejteni az alakját. A mágia meg ugyebár azért (is) van, hogy az ember ne fagyjon meg. Gyakran hord csizmát, mivel az számtalan lehetőséget kínál néhány hasznos tárgy elrejtésére.

Pár apróság

Legnagyobb félelem: Úgy esni fogságba, hogy nem harcolhat a szabadságáért.

Legszebb emlék: Mikor először fogott pálcát a kezében, ötéves korában.

Legrosszabb emlék: Kiskorában, mikor a húgával egyedül volt otthon a kúriában, egy ismeretlennek valahogy sikerült bejutnia a házba. A tolvaj pedig pálcát szegezett az akkor még csak néhány éves Cissyre. (Persze a helyzet megoldódott, a védőbűbájok életbe léptek.)

Cél, amit el szeretne érni: rövidtávú céljai vannak, de mindig megszerzi amit akar. Talán az egyetlen célja, hogy ez a jövőben is így maradjon.

Képességek: okklumencia, legilimencia mesterfokon (már most)

Pálca: 12 hüvelyk, sárkányszívizomhúr, juharfa

Történet
Hadd meséljek el nektek egy történetet... Az egész egy szeles, hideg október végi nappal kezdődött, mikor a Londonhoz közeli kúrián egy nő fájdalmas sikolya verte fel a csendet. Elladora Black éppen második gyermekével vajúdott, aki kicsit talán túlságosan is igyekezett kifelé, így mire a szenvedő nőhöz segítség érkezett, a kicsi már magától világra jött, a gyógyítóknak nem sok dolguk akadt.
És amilyen hirtelenséggel világra jött az ifjú hölgy, életében mindent ugyanolyan hirtelenséggel csinált. Még járni is alig bírt, de Bella már folyékonyan beszélt, és addig, addig ismételgette a szüleitől hallott varázsigéket, míg szikraesőt nem sikerült maga köré bűvölnie. Ötévesen elcsente apja pálcáját és átreptette vele a macskát egyik toronyból a másikba, szerencsétlen állat nem kifejezett örömére, de nővére sem örült húgocskája tehetségének, ugyanis a szerencsétlen állat, az ő házi kedvence volt.
De a két nővér viszonya mindig is puskaporos maradt.
Míg Bella szó nélkül teljesítette a szülők kívánságait, és nem ment szembe velük, addig Andromeda folyton folyvást lázadt és kikezdte a család nézeteit, amit testvérei szó nélkül természetesnek vettek. Ám ez csak a látszat volt...
Bella értette, hogy apja mit sulykol belé állandóan, hogy a muglik alacsonyabb rendűek, hogy a sárvérűek elkorcsosítják a varázslók világát, de egész addig nem hitt benne teljes szívvel, míg olyan tíz éves kora körül, az apja kézen nem fogta és meg nem mutatta neki a muglik világát. Látva a sok zajos járművet, a tehetetlenségüket, kezdte érteni, miért is nem akarják szülei, hogy ezekkel kapcsolatba kerüljön. A sárvérűeket sokáig nem tudta megkülönböztetni a született varázslóktól, de aztán rájött... Ők nem értik a mágiában rejlő lehetőségeket, a sárvérűek nem kezelik természetes dologként a varázslást. Nekik mindig a második gondolatuk marad az, hogy pálcát használjanak valamihez. Bella csak ezt megértve kezdett hajlani arra, hogy igazat adjon az aranyvérűek felsőbbségét hirdetőknek. De kifelé mindig is tökéletes álcát mutatott.
Tudta mit várnak tőle - kemény, és fájdalmas leckék árán verték belé -, és tudta meddig mehet el, tudta kivel hogyan kell viselkedni.
Aztán ez az álca szép lassan ő maga lett és már ha akarta sem tudta levetkőzni.
A Roxfortban aztán változott a helyzet. Ráébredt, hogy erőfölényben van a többi ház elsős tagjaival szemben. Barátokra lelt, az eddig csak társasági eseményeken megismert mardekárosok között. Az iskolában hamar megtanulták, a Black lányt jobb békén hagyni, és nem bosszantani, mert szemfényvesztő gyorsasággal küldött rontást bárkire aki az útjába került, és ahogy teltek az évek, az ártásokat felváltották az ilyen-olyan könyvekben olvasott különböző -gyakran feketemágiás - átkok. Azonban háztársai hamar megtanulták hogyan kell kezelni, és remek banda szerveződött össze.
Harmadikos korában tudta meg, hogy eljegyezték egy aranyvérű család örökösével, évfolyamtársával Rodolphus Lestranggel, akivel a viszonyuk amolyan kompromisszumos belenyugvásként működik. Amíg nem végeznek és össze nem esketik őket, addig szabadon élnek, persze diszkréten intézve a kalandjaikat. Ez mindkettejüknek megfelel így.
A hatodik utáni nyáron Bella, többé-kevésbé véletlenül futott össze a Sötét Nagyúrral, de azóta már nyíltan támogatja, hirdeti az elveit.

Tárgy: Re: Bellatrix Black Kedd Aug. 16, 2011 8:32 am

Kedves Belletrix Les....khm Black!

Elfogadlak, szóval jó játékot a fórumon!

» Bellatrix & Remus & Rodolphus