Perselus Piton

Alapadatok
Név: Perselus Piton
Becenév: Per, Pipogyusz
Nem: Fiú
Kor: 15
Születési hely, idő: 1960. január 9, London, Anglia
Ház: Mardekár
Foglalkozás: SVK tanár
Származás: Félvér
Családtagok: Anya: Eileen Prince, Aranyvérű, anya-fia viszony
Apja: Tobias Piton, mugli, nagyon rossz kapcsolat
Jellem:
Magába forduló, zárkózott fiú, aki ritkán elegyedik szóba bárkivel is. Amikor azonban James és barátai piszkálni kezdik, elönti a düh, és elveszíti a fejét. Intelligens, sokat tud a sötét varázslatokról, és maga is kifejlesztett már néhányat. Testi gyengeségét az eszével próbálja kompenzálni.
Barátai azért vannak, legalábbis egy kevéske, azok is csak biztassák, hogy átkozzon és utálja a Griffendéleseket. Sokan piszkálják Lily miatt, de őt nem nagyon érdekli a dolog. Társaságot nem annyira szereti, inkább kerüli a nagyobb tömegeket.

Kinézet:
Hosszú, vállig érő zsíros, csimbókos haj, fekete szem, amely nem tükröz semmit. Magas, 180 cm, ám vékony, így fekete talárban egy denevér benyomását kelti. Legtöbbször iskolai viseletben látni, nem nagyon hord mást. Ékszerek közül sem, ha bármi is van rajta egy kis kiegészítőnek akkor az esetleg egy-két kitűző. Színek közül is csak a sötéteket hordja, világosban nagyon nem is látni. Eléggé zárkózott ezen is látszik.

Pár apróság

Legnagyobb félelem: Hogy megbántja és eltávolítja magától Lily Evans-t
Legszebb emlék: Amikor először csónakázott át a Roxforti tavon
Legrosszabb emlék: Amikor Lily megszidta azért, mert Petunia fejére ráejtett - mágiával - egy ágat
Cél, amit el szeretne érni: Boldog család Lily Evansszel, az SVK tanítása a Roxfortban
Képesség(ek): Legilimencia/okklumencia
Pálca: 13 hüvelyk, tiszafa, sárkány szívizomhúr maggal, merev

Történet:
1960. 01.09.-én születtem Londonban, a Szent Mungóban. Éjszakai gyermek voltam, így a szüleimnek akkor kellett rohanniuk velem a kórházba. Eileennek nem volt nehéz dolga, könnyű gyermeknek születtem és még elő szülött is voltam. Anyám aranyvérű boszorkány volt, apám mugli aki mindenféle mágiát gyűlölt és vele együtt engem is. Mondhatjuk, hogy én sem szerettem annyira, főleg a húzásai miatt nem. Anyámtól elvette a pálcáját és csak akkor adta oda neki amikor a saját hasznára akarta fordítani. Alkoholista jelleméhez persze hozzá tartozott, hogy rendszeresen verte anyámat és időnként engem is. Nem szerettük, ám anyám valamiért mégsem akart tőle megszabadulni. Persze ennek ellenére anyu megtanított mindenre amit tudott. Rengeteg sötét varázslatot ismertem, továbbá a bájitalkészítést is megtanultam - mesterfokon. Anyámat a családja kitagadta mert egy varázstalan emberhez ment hozzá, persze aranyvérű származása révén értett a fekete mágiához és mire elkezdtem volna az iskolát már több sötét varázslatot tudtam mint hetedik évfolyamos társaim. Sokan mondták már rám, hogy anyámra hasonlítok, hiszen ő sem volt egy jókislány kiskorában, sőt, a Mardekár házba járt valamikor. A nagyszüleimmel és a többi varázsló rokonaimmal sosem találkoztam, mivel ugye kitagadottnak számított a családunk. Testvérem sosem született, de talán nem is baj, hiszen én sokkal jobban szerettem egyedül. Gyerekkoromban csak egy barátom volt, később róla is kiderült, hogy ő is boszorkány. Őt Lily Evansnek hívták, Roxfortban -az első pár évben - ő volt az egyetlen aki hajlandó volt hozzám szólni és velem barátkozni, amiért elég rossz szemmel néztek rá. Nem tudom, hogy ő ezt észre vette e de én igen, és bántott is engem sokáig a tudat, hogy miattam érik őt inzultusok. Rengeteg időt töltöttünk együtt, sőt, akkoriban még a nővérével is jóban voltam, Petuniával aki egy mugli. Ám pár dolog miatt a későbbiekben összetűztünk mindketten - Lily és én- Petuniával. Engem hidegen hagyott a dolog, ám Lilyt nem teljesen. Ennek ellenére jóba maradtunk, viszont engem nagyon zavart az, hogy ő a Griffendélbe került. Szerettem a vele együtt töltött időt, hiszen ő sárvérű létére nem tudott semmit a varázsvilágról. Én lehettem egy időben a szemében az érdekes, a nagy, a barát aki el tudta neki magyarázni mindezt félvér létére. Imádtam a vele együtt töltött időt, és reménykedtem is benne sokszor, hogy talán egyszer még majd ő lesz a feleségem. Ám ebben ahogy elnézem, sokan meg szeretnének akadályozni minket.
Az elmúlt évek során egyre jobban jelentkezett rajtam az, hogy immáron tényleg a Mardekárba kerültem. Egyre több olyan barátom lett, akiket nem érdekeltek a szabályok és csak arra biztattak, hogy átkozzak és átkozzak. James Pottert és bandáját utáltam, ezért sikerült Lilyvel is sokszor összebalhéznunk. Hál istennek eddig még semmi gondunk nem volt egymással. Immáron ötödik éve kezdem koptatni a Roxfort padjait, remélhetőleg jó teljesítménnyel, hiszen az eddigi évek során nem volt semmi gondom tanulás terén. Majdnem minden évben Kiváló indexszel fejeztem, anyám el is várta ezt tőlem és apám is csak akkor nem bántott, amikor kitűnő bizonyítvánnyal mentem haza. Egyszer viszont, -idősebb koromban már, azt hiszem 14 éves voltam- apámmal összetűztünk és megátkoztam. Hál istennek nem tanácsoltak el a Roxfortból, azt nem éltem volna túl. Azóta nem igen járok haza, ha hazajárok csak úgy, hogy anyámmal tudjak találkozni, akkor is pár órácskát.
Mellékfoglalkozásként mindig csak a bájitaltan könyvemet bújom valamint igyekszem kifejleszteni valami újat valami egyedit, amit senki más nem tud majd rajtam kívül. Remélem egyszer még összejön és az is, hogy kiszúrjak James Potterrel és a bandájával.