Nymphadora Elois Giovanni

Alapadatok
Név: Nymphadora Elois Giovanni
Becenév: Nymph, Elois, Lis
Nem: lány,
Kor: 17
Születési hely, idő: 1958, november 27. Velence
Ház: Mardekár
Foglalkozás: Nekromanta
Származás: Aranyvérű,
Családtagok: Szülőkkel folyamatosan tartja a kapcsolatot.

Jellem:
A családom jó hírét nem szabad megsebezni, így én is, akár csak a többi Allucard, tisztelettudó, udvarias és jól nevelt vagyok, ahogy azt megtanították. Rendkívül makacs vagyok és bármi áron bebizonyítom saját igazam, nem viselem el, ha semmibe vesznek és ha kell, hát harc árán vagy fenyegetéssel vívom ki a tiszteletet. Nem hagyom, hogy átnézzenek rajtam, egy Allucardot el kell ismerni, hiszen családunk hatalmas és oly régi időkre vezethető vissza, melyeket senki se gondolna. Igazán önző tudok lenni, nem érdekelnek más emberek, csak saját magam, hiszen én vagyok az első mindig, mindenben. Az erőszakosság nem áll messze tőlem, hiszen ha valaki nem ért a szép szóból, akkor hát pálcát húzok és úgy mutatom meg neki, hogy ki is vagyok én. Igazán titokzatos és egyben titkolózó tudok lenni, nem kell mindenkinek rögtön megismernie és így akár hazugságok árán állíthatok magam mellé azt, akit akarok. Általában nyílt vagyok, de tudok játszani a kártyáimmal, így hát hazudni és csalni is remekül megtanultam, a lényeg az, hogy minél többet érhessek el és hogy én legyek a legjobb.

Kinézet:
Ha a megjelenésemet nézzük, rögtön látszik rajtam, hogy tiszteletet sugároz és hogy vagyonos ember vagyok. Megválogatom a ruháimat, akár csak a barátaimat, melyek közül nincs sok, eddig csak az unokatestvéreim kerülhettek olyan kapcsolatba velem, amelyet talán lehet barátságnak nevezni. A sárvérűeket értelemszerűen megvetem, nem valók azok mágusoknak, romlott vérük pedig fertőző a társadalmunkra... Mindenesetre bőröm sápadt, akár a halottaké, hajam hosszú és barna színű, ruháim pedig feketék, gothos beütésűek, hiszen nem titkolom, hogy a halál vonz és ez egész valómban látszik. Szeretem az ékszereket, főleg az ezüstöt, így abból többet is viselek magamon, akár csak piercinget, melyből egy ajkam közepén, másik pedig az orromban található. Szemeim barnák, szemöldököm vékony és szépen ívelt, igazán szép vagyok és bár alakom formás, rettenetesen vékony és testem is törékenynek tűnik, de mégse kell félteni, képes vagyok megvédeni magam.

Pár apróság

Legnagyobb félelem: Vér.
Legszebb emlék: Mikor először belépett a család kriptájába.
Legrosszabb emlék: Mikor kicsúfolták, mert összeesett a vér látványától.
Cél, amit el szeretne érni: Nekromanta szeretne lenni..
Képesség(ek):-
Pálca: 9 és 3 negyed hüvelyk, mogyorófa, sárkányszívizomhúr

Történet:
Mielőtt belekezdenék életem történetébe, be kell mutatnom a családomat, mely számomra mindennél többet ér és akár az életemnél is fontosabb. Az Allucard dinasztia minden képzeletet felülmúlóan gazdag és származása a reneszánsz előtti időkre vezethető vissza. Kereskedőhercegek sarjai és a család vezetője mind a mai napig Velencében él, ősi hajlékában, ahol annak idején őseink éltek. A családom hamar előnyére fordította, hogy más emberektől elzárkózva élt: hatalmuk és vagyonuk nőttőn-nőtt, akár csak a jártasságuk a nekromanciában. Úgy véljük, hogy a holtakkal való kapcsolatteremtés, illetve a halott világ irányításának segítéségével még erősebbek lehetünk azoknál, amik most vagyunk. Számunkra az élet az csak egy átjáró és a halálban találhatjuk meg magunkat, élhetünk igazi életet.
Bár a családomban rengeteg a viszály és az árulás, mivel mindenki a saját akaratát akarja érvényesíteni, mégis mindannyian egyformák vagyunk, hűek önmagunkhoz és régi mivoltunkhoz, amikor még rettegtek az Allucardoktól. Ez a mai napig így van, messze elkerülik hatalmas kastélyainkat és villáinkat, melyekben élünk. Ha már van vagyonunk, akkor még szép, hogy szeretjük a kényelmet, de minden egyes birtokunkon megtalálható egy kripta, melyben veszélyes és nem e világi mágiánkat űzzük.
Na de visszatérek most magamhoz, a születésemhez, melynek napján mindenki rettegett, hiszen egy újabb Allucard jött a világra. Nem sűrűn születik egy anyától két gyermek és ezt most se volt így, ugyanis nem tűrjük meg az osztozkodást, magunknak akarunk mindent és ez velem is így van, tehát ha lenne testvérem, valószínűleg átsegíteném a másvilágba. Na de a lényeg, hogy Velencében jöttem a világra és jöttömre az egész család, minden rokon összegyűlt, hogy megünnepeljenek. Én pedig miközben nőttem, igyekeztem kiemelkedni, hogy büszkék legyenek rám szüleim. Nem jártam eddig még iskolákba, nem volt rá szükségem, hiszen a szüleimtől mindent megkaphattam, mindent megtanulhattam, amire csak szükségem volt, így hát hatalmas könyvtárunkban és kriptáinkban gyakoroltam a fekete mágia rejtelmeit. Ez volt a hobbim, bátran fogalmazhatunk így, tehát méltóvá váltam a családi hírnévhez és hamarosan már tőlem is oly rettegésben éltek a közeli város lakói, ahogy családom többi tagjától. Ha valaki az utamba állt, egyszerűen eltiportam, széjjel morzsoltam vagy hosszú napokig kínoztam, míg nem eleresztettem, hogy adja csak tovább a hírt, kockázatos ujjat húzni velem. Boldogan éltem én is az életem, miközben szüleimtől lestem el a nekromancia különleges mágiáját, mely oly túlvilági és oly csodálatos. Én magam is igyekeztem tanulni, mindent felfogni, amit mutatnak nekem és igyekezetemmel hatalmas eredményeket értem el. Na de ekkor érkezett a hír, mi szerint egy olyan iskola került ismét a felszínre, melyet már sokan elfeledtek, de az Allucardok nem. Nem volt hát kérdéses, hogy hová kell mennem és bár a szüleim nem szerették az ilyen intézményeket, erről tudták, akár csak én, hogy ott a helyem, hogy mindent megtanulhassak. Nem volt kétséges az se, hogy melyik ház lesz majd az otthonom, így a felvételit kitöltve eléggé egyöntetűen kerültem be az Famine ház diákjai közé és bár még csak 16 éves vagyok, máris tudom, hogy sokra fogom ott vinni. Még mielőtt elindultam volna, ismét összegyűltünk, hogy egy hosszú vacsorával és egy kellemes bállal búcsúztassanak el otthonról és bár fájó volt elhagynom szeretteimet, az egész életemet, tudtam, hogy ezt az utat magamnak kell bejárnom és így elérhetem céljaimat, jobb lehetek mindenkinél és legyőzhetem a halált is, ha majd eljön az ideje. Mindenesetre jó adag könyvvel és tapasztalattal megpakolva indultam útnak.