Rose Callahan

Alapadatok
Név: Rose Callahan
Becenév: Rose, Rosie, Callahan
Nem: lány
Kor: 15
Születési hely, idő: 1960. Május 3. London


Ház: Hugrabug
Foglalkozás: diák, tanuló
Származás: Sárvér
Családtagok: Martin Callahan; földrajz tanár a gimiben; 35; jó kapcsolat, sokat beszélgetünk- mugli
Josanna D. Callahan; háztartásbeli; 34; egész jó kapcsolat- mugli
Liza Callahan; tanuló a Hollóhátban; 13; jó kapcsolat- sárvérű

Jellem:
Rose eléggé visszahúzódó lány. Nem szeret a figyelem központjában lenni, inkább csendesen ücsörög valamelyik sarokban. Nyugodt, nem az a párbajozós és kötekedős fajta, de ha kell, megvédi magát. Okos, sokat tölti könyvek között az idejét, és szívesen tanul. Nem szereti a Mardekáros társaságot, messziről kerüli a csordájukat. Szereti a magányt, és a csendet. Mostanában egy kicsit furcsán viselkedik, de ez érthető: fülig szerelmes Remus Lupinba. Amikor meglátja, elrohan, vagy elvörösödik, szédülni kezd. De amikor nincs a fiú közelében, vagy nem tud róla, egészen laza, és nyugodt. Jó a humorérzéke, sokat lehet a társaságában nevetni. Szívesen meghallgat bárkit, ha gondja van, és bármikor segít bármiben.

Kinézet:
Hosszú, sötétbarna, hullámos hajam van, amit mindig kiengedve hordok. Nem szeretem összefogni, nem áll jól. Szemeim víz kékek, de néha zöldnek látszanak, ez a fényektől függ. Bőröm színe nagyon halvány kreol, alkatom vékony, és nagyjából 170 cm vagyok. Súlyom 45-47 kg lehet. Általában sötét, egyszerű ruhákat veszek fel, viszont a cipők terén nem vagyok válogatós. Szoktam ékszereket hordani, leginkább nyakláncokat és karkötőt.

Pár apróság

Legnagyobb félelem: Halálfalók, kígyók
Legszebb emlék: Amikor először megpillantotta Remust, vagy a Roxforti levele
Legrosszabb emlék: amikor Mardekárosok támadták meg a származása miatt
Cél, amit el szeretne érni: auror szeretne lenni, és összejönni Remus-sal
Képesség(ek): Animágia- veréb
Pálca: 12 hüvelyk; magyal fa; főnixtoll mag

Történet:
1960. Május 3. Ezen a tavaszi napon születtem meg egy mugli családban. Kellemes idő volt azon a napon, lehet, rám ragadt az időjárás jelleme.

1961. Egy éves vagyok. Már ekkor látszott rajtam, hogy nem vagyok átlagos gyerek. De a leglényegesebb, hogy tündéri voltam. Ekkor mondtam ki az első szavamat, ami tönv (könyv) volt.

1962. Két éves vagyok, és megszületett a kishúgom, Liza. Akkoriban vele sokkal többet foglalkoztak, mint velem...

1963.-'66. Ezekben az években megtanultam írni, járni, olvasni. Szüleim újra többet foglalkoztak velem, és a húgommal is jó kapcsolatot építettem fel. A zongorát is szívesen nyüstöltem.

1967. Szüleim mugli általános iskolába írattak be. Hogy miért? Mert nem tudták, hogy tizenegy évesen majd a Roxfortba fogok menni. Végül is az általános is nagyon jó volt, mert megtanultam az alapokat. Már akkor is csendes és nyugodt lány voltam.

1968. Általános második. A jegyeim már ekkor is jók voltak, jellemem pedig a visszahúzódó felé hajazott. Már akkor sem szerettem a hangoskodó, gonosz gyerekeket.

1969. A harmadik évfolyamban vagyok az általánosban. Itt kezdődtek el a gondok, amikor elkezdtem furcsaságokat művelni: felgyújtottam a padtársam haját, elkábítottam a tanárnőt, egy szobanövényt újraélesztettem, és a többi. Anyáék egyik orvostól a másikhoz vittek, mert azt hitték, megbolondultam...

1970. Éééés tádáám! Megjött a Roxforti levelem, hogy felvettek. Az egész család tátott szájjal csodálkozott. Először azt mondtam, ez valami tréfa, aztán amikor elmentünk a bizonyos Foltozott üstbe, akkor már hittem a levélnek. És végül elmentünk vásárolni az Abszol útra. Minden fontos dolgot megvettünk.

1971. Az év, amikor felszálltam a Roxfort Expressre. Élveztem az utat, összebarátkoztam pár gyerekkel, akik hasonlóak voltak, mint én. A beosztási ceremónián a Hugrabugba kerültem. Az első pillanattól szimpatikus volt a ház, és még ma is nagyon szeretem. Mindenki jó fej, aki oda került, nem olyan barbárok, mint a Mardekárosok...

1972. A második évem szintén nagyon jól telt. Kedvenc tantárgyam az átváltozástan lett, és szorgosan tanulni kezdtem az animágiát. Év végén felvettem a Legendás Lények gondozását és a Jóslástant. Az utóbbit később meg is bántam...

1973. Harmadik év, amikor elkezdődtek az új óráim. Az LLG-t egészen megkedveltem, viszont a Jóslástant első órától fogva egy nagy viccnek tartottam. Elég volt a hasamra csapni, és hülyeséget beírni házinak, már K-t kaptam rá... Szánalmas...

1974. Negyedik évem, amikor először láttam meg Remus Lupint, és azonnal beleszerettem... Aranyos, kedves, és vicces... Persze semmi esélyem rá, hogy akár hozzám is szólna... Hisz a Griffendélbe csupa menőbb és jófejebb diák jár... *Sóhajt*

1975. Ötödév, amikor rettenetesen teperek RBF-re... Szörnyen kiakadtam, hogy csak év elején jelentették be, hogy vizsga lesz... Jó jegyek kellenek, hogy mehessek Aurori suliba... És így kevesebb időm maradt Remusra is... Szörnyű... Nagyon sok időt töltök a jegyzeteim és a könyvek fölött...