Max Xavier Martiness

1958. Július 4.
A Martiness Kúriában egy kisfiú sír fel és nem sokára utána egy újabb fiú gyermek látott napvilágot. Max és Chris a család „egyetlen” gyermekei. A szülők boldogok voltak, hiszen végre van, aki majd tovább viszi a család nevét a történelemben…

1958. Augusztus 4.
Kereken egy hónap telt el azóta, hogy a két fiú megszületett. A szülők nem tartózkodtak sokat otthon a munkájuk miatt, így a két kicsit a dajkára bízták. Akkor már kitűnően tudtak kúszni-mászni, a dajka legnagyobb örömére. Mindig rendetlenséget csináltak, de a bébicsősz nem tudta őket megfogni, mert lefoglalta, hogy eltüntesse az okozott kárt, a szülők hazaérkezése előtt…

1959. Május 6.
Lassan eltelik egy év a gyerekek érkezése után. A két lurkó, amint megtanult járni, majd szaladni, a dadának mindig a nyomukban kellett lennie, különben az egész házat úgy felforgatták volna, mintha egy harcmező kellős közepén találná magát az ember. Az este folyamán, azonban szobafogságot kaptak, mert épp akkor jött haza az apjuk, amikor leborítottak egy vázát. Egészen a születésnapjukig nem jöhettek ki a szobából. A két kicsinek ez egy örökké valóság volt…

1959. Szeptember 04.
Pár hónapja az első születésnap után. A kicsik már beszéltek, igaz nem túl tisztán, de azért lehetett érteni, hogy mit akarnak. A szobafogságos esetből tanultak nem is keveset. A dada örömmel látta, hogy nem naponta kell takarítani a házat, hanem hetente négyszer. Már ez is haladás náluk…

1965. Július 04.
Eljött a hetedik születésnapjuk ideje. Az egész család összegyűlt az étkezőbe. Annyian voltak, hogy szinte be se fértek. Anyjuk szabadságot kért, hogy egész nap a gyerekekkel legyen, apjuk viszont dolgozott. Tudták, hogy fontos számára a munka, de azt is, hogy sietni fog majd haza. A lakoma után szépen, lassan szállingóznak elfelé a rokonok és vendégek. Max és Chris rengeteg ajándékot kapott, de annál csodálatosabb dolog még nem volt az életükben, mint, hogy jelentkezett náluk a mágia. Egy-egy ajándékdoboz lebegett mellettük egyik pillanatról a másikra. Könyvek voltak benne, és nem s volt megbűvölve, így biztos, hogy ők csinálhatták a lebegtetést. Izgatottan várták édesapjukat, hogy elmondják neki a hírt, de az apa nem jött…

1965. December 24.
Szent este volt, de a családfőnek semmi nyoma nem volt. Az anya már nagyon aggódott férje után és a legrosszabba is belegondolt már. A két fiút is furdalta a kíváncsiság, hogy vajon merre lehet apjuk, de a másik szülő se tudott biztatóakat mondani. Vártak, vártak, de mindhiába…

1966. Február 20.
Consuela arca falfehér lett. Megoldódott a rejtély. Az amelyik több, mint fél éve megoldatlan volt. A családfőt az Azkabanba zárták. A hírt az egyik rokon hozta, aki elmondta, hogy eddig azért nem jelentkezett a családfő, mert bujkált. Nem jöhetett haza, mert akkor az egész családot veszélyeztetné vele. A fiúk kihallgatták a beszélgetés és teljesen mértékben elkeseredtek. Akkor már tudtak a varázsvilágról és a család titkait is, hiszen a tanításuk nem maradt el. Az aggódó anya még több figyelmet fordíttatott a csemetéire, mert tudta, hogy őt is bármikor megtalálhatják…

1969. Augusztus 1.
Az elmúlt három év eseménytelenül telt. Az apa az Azkaban-ban, anyjuk pedig dolgozik. Lassan beletörődött az egész család, hogy apjukat nem fogják egyhamar látni. Ugyanakkor fájt is, mert így a gyerekek még kevesebb szülői figyelmet kapnak majd. A nap folyamán egy bagoly érkezett a családi fészekbe. Az ikreknek hozott levelet, amiben értesítették őket, hogy felvételt nyertek a Roxfort-ba. Anyjukkal elmentek vásárolni az Abszol Útra. Még ők találrt vettek, addig anyjuk megszerezte a tankönyvet, a baglyot, az üstöket, a teleszkópokat és még vett nekik pennákat, pergameneket és tintát is. Ez után következett a varázspálca megvétele. Hármat, vagy négyet próbálhatott már Max, mikor végre megtalálta őt a pálcája. Ikrét meglepő módon Max pálcájának a testvére választotta ki. Érdekes egybeesésnek tartották, de különösebben nem érdekelte őket. Hazatértek és várták az indulást, mert már nagyon kíváncsiak voltak a sulira…

1969. Szeptember 1.
Megérkeztek a suliba, és izgatottan várták, hogy vajon melyik hátba is fognak tartózni. A felmenőik mind Mardekárosok voltak, így nagyobb esély volt, hogy odakerülnek. A beosztási ceremónián alig, hogy feltették a Teszleg Süveget, rögtön a Mardekárba osztotta őket. Este megírták a levelet az anyjuknak, aki büszke volt rájuk. Elkezdődött tehát a fiúk iskolai tanulmányaik…

1970. Április 22.
Az elmúlt hónapokban rengeteget tanultak és sokszor is voltak büntetőmunkán. Sok csínyt követtek el a nagyobbak ellen, de nem a Mardekárosok ellen, hanem a többi ház tagjai ellen. Az ő házuk nagyon védte őket, mindig segítettek nekik. Bár volt egy-két személy aki nem, de velük nem törődtek. Most éppen a gondnok szobáját takarítják, mert megint büntetőmunkát kaptak…

1970. Április 23. – Napjainkig
- Végeztek az első évükkel, sikeresen átmentek minden vizsgán…
-A nyáron sokat tudtak meg a családjuk múltjáról, de ők még nem estek át a beavatáson…
-Másodikos korukban folytatták a csínytevések áradatát, de a vizsgákon ugyanúgy átmentek…
-Max-et egyre jobban kezdte érdekelni az Animágia…
-Az újabb tanév során kezdett megkomolyodni és elkezdte tanulni az Animágiát…
-Testvérével elhatározták, hogy megtanulják a Legilimenciát és fejlesztik az okklumenciájukat is, hogy órán tudjanak kommunikálni, anélkül, hogy lebuknának. Így az Animágia tanulása háttérbe szorult…
-Harmadikban is sikeresen átmentek és nyáron folytatták képességeik fejlesztését…
-Az iskolában folytatták tanulmányaikat, és egyre jobban vonzotta őket a sötét mágia…
-Az Animágia tanulását is folytatta és év közben sikerült is neki megtanulnia. Alakja egy kék tigris, de még rengeteget kell gyakorolni. Természetesen nincs bejelentve a Minisztériumban…
-Végeztek az újabb tanévvel. Otthon fejlesztették a Legilimenciát és felvarratta első tetoválását, ami egy tekergőző sárkány a jobb lábán…
-Újabb év, sikeres RBF-ekkel…
-Hatodikban egy újabb tetoválást varratott magára, és a Sötét Jegyet is megkapta, amit titokban tart mindenki előtt. Már megvan számára, hogy mit fog csinálni, ha nagy lesz…
-Unalmasan telt el az év… a vizsgák ugyanúgy sikeresek voltak…
-Nyáron fejlesztette képességeit és most az utolsó évét tapossa a suliban…