Alexis & Solomon

Tárgy: Alexis & Solomon Hétf. Aug. 22, 2011 1:31 am

LAssan sétálgatok az abszol úton, teljes fekete szerelésben, nyitott nyakú ingben. Szorosra fűzött magasított szárú tornacipőt viselek, kénytelen vagyok mugli ruhákba bújni, ha nem akarom hogy első körben leleplezzenek. A zsebkosz közből jövök, be kellett szereznem pár apróságot, és még mindig azon morgok hogy micsoda egy rablás... De nem baj, majd nemsokára úgyis felrobbantom az egész kócerájt, megérdemli. Megállok egy fagyizónál, és veszek két gombócot. Egyik csokis a másik zöldalmás, kifelé sétálok a népes főútról, és egy szabad padra telepedve fagyizok. Találkozóm lesz addig van még egy órám, egy fagyi simán belefér.

Tárgy: Re: Alexis & Solomon Hétf. Aug. 22, 2011 4:39 am

A Foltozott üstben álldogáltam, a hátsó kertben. Fontos dolgot csináltam: nagyban káromkodtam. Hogy miért? Megint kiment a fejemből, hogy hogyan jutok át az Abszol útra. Már ott tartottam, hogy felrobbantom a falat. Pálcámmal a téglákat csapkodtam... Hogyan lehetek én ilyen szerencsétlen?! Megfordultam, és bepillantottam az ajtón. Senki ember, akitől segítséget kérhetnék. Visszafordultam, akkor láttam, hogy az átjáró megnyílt. Hurrá! Pálcámat a nadrágövembe tuszkoltam. Öltözékem igazán egyszerű, inkább kényelmes: fekete top, fehér nadrág és egy fekete szandál.A fagyizó felé tartottam. Az üzletek kirakatait nézegettem, nincs célom, egyszerűen csak lézengek... Unatkozom...! Ez az egyetlen nap, amikor nem a Minisztériumban rohangálok, vagy a városban. Nincs megbízásom... És most szenvedek. A fagyizóhoz mentem. Egy vaníliás gombócot vettem, majd később még egyet. Vagy kettőt, úgy is sokáig maradok... Talán majd benézek a talárboltba, talán még bájital hozzávalókért. Esetleg a Czikornyai és Patzába. Mindig jól jön egy könyv...A fagyizó teraszán foglaltam el egy széket. Remélem nem néznek magányosnak, semmi szükségem a társaságra...

Tárgy: Re: Alexis & Solomon Hétf. Aug. 22, 2011 8:47 am

Sikeresen megettem a fagyim, és rájöttem, még mindig van egy rakat időm. Elsétáltam a könyves bolt felé, és vettem egy könnyű olvasmányt a gyilkos mérgekről, és közben az egyik cukrászda per fagyizó felé sétáltam, nem is nézve merre tartok. Egy fagyikehely jól fog még esni. Nem tartok hogy megfázok, így belépve rendelek is egyet, menta fagyival, almával, eperrel és sok tejszínnel, persze csokiöntettel a tetején. Aztán a rendelés után körbefordultam, hogy megnézzem hol van szabad asztal, mikor kiszúrtam egy ismerős alakot. Elvigyorodtam.
~Hát nem Cooper az, a kedvenc aurorom, hogy szakadna ketté végre?~
Felé vettem az irányt, és kérdezés nélkül telepedtem le vele szembe, és tettem le a fagyi kelyhem. Kezembe vettem a kiskanalat és megkóstoltam. Még mindig isteni...
- Szép napot Copper kisasszony.

Tárgy: Re: Alexis & Solomon Hétf. Aug. 22, 2011 10:40 am

*Könyökemet az asztal lapjára helyeztem, és a tenyerembe illesztettem az államat. Ebben a pozícióban néztem körül a nagy sétálóutcán. Teljesen nyugodtan látszott minden. egyetlen furcsa alak, akit követhetnék... Á ilyen nincs! Halálra unom magam! Ennyire eseménytelen napom még sosem volt! Még sosem kívéntam ennyire egy bűntényt, ami az orrom előtt történik. Máskor, amikor nem kívánom a küldetést, jönnek a jelentések, mint a legyek a fényre... Szörnyű...
Ekkor léptek neszére lettem figyelmes. Valaki felém tart... már csak ez hiányzott. Hideg pillantással néztem, ahogy az alak leül velem szembe. Stormheart... már csak ő hiányzott... egy halálfaló társasága.
-Mi benne a szép?
Ez gorombábra sikeredett, mint azt én terveztem.sebaj, annál hamarabb leszek ismét egyedül. Köszönni megint elfelejtettem, de az emberek már megszokták.
-Mi járatban erre Stormheart?
hangomban érezhető volt a gyanú. Halálfalók csak is rosszban sántikálhatnak... Nem bízom meg bennük...

Tárgy: Re: Alexis & Solomon Kedd Aug. 23, 2011 7:12 am

Végigmérem mielőtt letelepszem, igazán, mutatós darab, kár hogy auror, na de ez van. Mindent a szemnek semmit a kéznek. Értem én, a sors hülyesége ez is mint minden. A kérdésre csupán elmosolyodom-
- Szép idő van, kellemes meleg, és még finom fagyi is van. Mitől ne lenne szép ez a nap? - kérdezek vissza, és még egy falatot lenyelek a fagyiből, aztán ellenségem méregetem. PErsze, nem vagyunk mi olyan jóban hogy együtt fagyizgassunk, de hát ismerem én a mondást, engedd közel a barátaidat de az ellenségeid még közelebb. A kérdésre ismét csak egy kellemes mosollyal válaszolok, ragozószerűen elmosolyodva. Tartogatok én még meglepetést Cooper, ne aggódj.
- Fagyizok mint láthatod. Másrészt nem mintha ez a minisztériumra tartozna, de randevúm lesz. Nem szeretnék majd elkésni, így hamarabb jöttem. Bár.. miattad szívesen elkésnék, ami azt illeti - vigyorgok, és felkészülök, ha esetleg valamit hozzám vágna, átkot vagy tárgyat, mindegy.
- Na és te miért itt lógatod a lábad, ahelyett hogy mondjuk vadásznál valamelyik lökött társamra? - kérdezek vissza.

Tárgy: Re: Alexis & Solomon Kedd Aug. 23, 2011 8:23 am

Gyilkos pillantást vetettem rá. Van bátorsága csak úgy lazán leülni velem szembe, amikor úgy is rossz kedvemben vagyok az unalmas napom miatt... Okosabb döntés lett volna csendben elsétálni mellettem... De lehet, abba is beleköték...
-Attól, hogy unalmas, túl vidám, és még egyedül sem lehetek!
Soroltam hisztérikusan a gondjaimat. Talán az utolsót figyelembe veszi... Mindjárt felállok és az első embert, aki csúnyán néz rám, elátkozom, egészen az Azkabanig. Bolond pillanatomban vagyok. Ilyenkor még a fehér falba is belekötnék szívem szerint...
-Látom... Aha... hát jó szórakozást... Tudod, hogy ez egy nagyon merész megnyilvánulás volt?!
Elején még egész higgadt voltam, majd az egyik pillanatról a másikra kattantam ki. Egy hajszál választott el attól, hogy a vigyorgó képének ne dobjam a hamutartót.
-Azért, mert a legnagyobb szomorúságomra nem kaptam megbízást. Ezért ma itt döglődöm...
Meséltem monoton hangon, és gyanakvó arccal.

Tárgy: Re: Alexis & Solomon Kedd Aug. 23, 2011 9:29 am

Derűsen fogadom a gyilkos pillantást, amíg csak az van, addig nincs baj. Gyilkos átok ne legyen az már veszélyesebb játék. Hallottam már pár dolgot Cooper kisasszonyról hogy tudjam, elég kiszámíthatatlan lélek, de hát melyik nő nem az?!
- Ez kérlek igazán probléma, bár az unalmadat úgyhiszem el tudom űzni. Magadra meg nem hagylak, még nem ettem meg a fagyim, de nyugi, ha elfogy elmegyek én is - mosolygok, és beleeszek az almás fagyiba. Isteni, ahogy lágyan elolvad a nyelvemen. Nem mutatok hajlamokat hogy elmenjek szóval kénytelen lesz még egy kicsit elviselni.
- Tudom, kedvesem, de komolyan gondoltam, hogy ha nem lennél ennyire prűd, akkor akár el is jöhetnél velem. Jó lennék hozzád, de hát te tudod - vigyorgok szemtelenül, és egy hangtalan pajzsbűbájt vonok magam köré, ezzel biztos kiverem nála a biztosítékot. Persze, ez a cél.
- Nem, milyen kár. Csináljak neked megbízást? Mi lenne ha felrobbanna a szomszédos ruhabolt? Akkor még akár fogócskázhatnánk is... - javaslom, mert jó bosszantani, főleg hogy auror, és még külön meglepim is van neki. Csak még nem tud róla. De majd megnézem milyen fejet vág ha ideér.
- És, amúgy mi újság a minisztériumban? Fejetlenség, stb?

Tárgy: Re: Alexis & Solomon Kedd Aug. 23, 2011 9:57 pm

Egy pillanatra sem vettem le a tekintetem Stormheart-ról. Nem veszítem szem elől, a végén még valami rossz dolog történik. Kezeimet az asztalra pakoltam, és szigorúan kihúztam magam.
-El tudod űzni? Mivel?
Tettem fel a kérdést hitetlenkedve, a fagyis dologra meg már nem is válaszoltam... Engem szét csap az ideg, Ő meg itt eszeget nagy nyugodtan... És ennek tetejében még el is kell viselnem... Hjajj...
-Veled? Egy halálfalóval? Ne viccelj...
Amúgy sem mennék el senkivel sem randizni, nekem egy életre elegem van a szerelemből. Mellesleg, egy halálfalóval?
El pillanatig becsuktam a szemem.~Nyugiii Alexis. Fogd vissza magad, nem kéne most felrepíteni egy halálfalót a levegőbe, szemtanúk is vannak.~ A nyugtatásom valahogy bevált, így csak összeszűkített szemekkel megráztam a fejem.
-Azt merd meg csinálni... Az Azkabanig foglak röptetni! És úgy is elkapnálak...
Fenyegetőztem halkan, ám annál veszélyesebben. Felrobbantani a boltot... Az ötletér is szívesen bevinném a Minisztériumba...
-Minden rendben van. Mennek a nyomozások, és mindenféle érdekes dolog...
Csak ennyit mondtam. Majd kitárom a Minisztérium ügyeit neki, mi?!
Majd amikor a pincérnő a szomszédos asztalnál sündörgött, kértem egy kávét. Most jól jön...

Tárgy: Re: Alexis & Solomon Szer. Aug. 24, 2011 8:20 am

Néha felpillantok a fagyievésből, és élvezettel figyelem, hogy felbosszantottam. Szemmel tart engem, tehát veszélyesnek gondol, hm, helyes helyes. Ez így van rendjén, a nagyúr amúgy is megölne ha látná hogy mit művelek éppen. De na. Ami szép az szép.
- Természetesen szerény társaságommal, mi mással? - vigyorodom el, és pofátlanul megkóstolom az ő fagyiját is. Egy picike falatnyit lopok csak el, és megízlelem. Ez is fonom, de... hm, nah mindegy, hagyjuk, hogy honnan enném legszívesebben.
- Nem vicc. Amúgy mert az vagyok ami, nem nézek ki jól? Nincs kissebb vagyonom, és megbecsült helyem a varázsvilágban? Talán már emberszámba sem veszel szivi? - kérdezek egy árnyalattal mélyebb hangon, nem szeretem az elutasítást, még ha felkészültem rá akkor sem. Engem csak ne dobjon egy nő sem. Elmosolyodom, nyilvánvaló dühén, de hát ez van, én már csak ilyen vagyok. Az ajánlatomat persze ellenzi, de nem baj, ezt vártam, egy aurortól.
- Merni éppen merném, nem arról van szó. Csak éppen tényleg randim lesz, és asszem az azkabani kirándulás már tényleg nem fér bele a keretbe - mosolyodom el, próbálom valahogy lehengerelni, valahogy megpuhítani. Sok értékes információt mesélhetne nekem, ha sikerülne a bizalmába férkőznöm.
- Sok társad próbálkozott már vele, mért hiszed hogy neked menne? - kérdezek vissza, és biccentek. Semmit mondó kérdésre semmit mondó válasz ez korrekt.
- Ahha, szóval felfordulás van. Olvastam a prófétában hogy pár embernek havazik az irodájában és nem tudják mitől. Megoldották már? - érdeklődöm, mivel azok mi voltunk, mágikus csaligépet csempésztünk be a minisztériumban, ami mindenféle belső károkat okoz nekik. Nem nagyokat csak épp szörnyen kellemetleneket.

Tárgy: Re: Alexis & Solomon Szer. Aug. 24, 2011 11:46 pm

Néha fel-felmorranok. Nem igaz, hogy ilyen nyugodt! A naaagy nyugodtságával fog kikészíteni. Szerintem még élvezi is, hogy én ennyire kivagyok. Valamit tennem kell... Húú...
-Aha... HÉ! Van bőr a képeden..
Bólintottam unottan, amikor a fagyimból lopott, felcsattantam. Tovább ettem, és közben szúrósan néztem a szemébe... Nagyon bátor, de egyszer majd ráfázik... Egy hajszál választott el attól, hogy az arcába ne nyomjam a fagyimat.
-Az engem nem foglalkoztat, hogy nézel ki, hanem hogy mi vagy. Nekem az Azkabanba kéne kísérnem téged, nem pedig randizni veled... Nekem a munka a legfontosabb.
Sóhajtottam szigorú tekintettel. A munka az első, a legfontosabb. Az életem. Ha nem lettem volna minden nap küldetésen, én összeomlok.
-Majd elintézem, hogy beleférjen, oké?
Pár másodpercig egy bájmosolyt varázsoltam az arcomra, de hamar leolvadt. Nekem ez nem megy. Maradok a szúrós és a riasztó pillantásnál. Az mindig beválik. Mosolyogni... én nem tudok...
-Azért mert én jobb vagyok nálunk... És megvannak a módszereim...
Titokzatos mosoly-féle csúszott fel az arcomra. Sokkal jobb vagyok, mint más aurorok. Megfontoltan, óvatosan végzem a munkát, még is hatásosan. Eddig egy halálfaló sem menekült meg a kezeim körül, persze az üldözésekben mindig megsérülök. Nem jó a pajzsbűbájom...
-Még nem, mivel én még nem néztem meg.
Válaszoltam teljesen szerényen. Minden bizonnyal valami erős rontás, vagy valami trükk lehet. Hiába Finite-znek, ha nem varázslattal hozták elő a havat...
-És te honnan tudsz ilyeneket?
Gyanakvóan kérdeztem rá. Nem vagyok hülye, biztos van valami köze hozzá...

Tárgy: Re: Alexis & Solomon Pént. Aug. 26, 2011 1:21 am

Nincs okom rá hogy idegeskedjek, és szerintem jól gondolja, csak azért hogy őt idegesítsem. Én nem vagyok ideges, miért legyek? Meg tudom magam védeni még egy aurortól is ha úgy van, és jelenleg éppen egy ül velem szemben. Bátor vagy botor? Ki tudja. Elvigyorodom.
- Mint látod van. Amúgy igazán finom fagyit választottál, a jó ízléseddel nincs baj ezen a téren, de igazán... nem is értem miért utasítassz vissza - folytatom tovább. Ha balhé lesz hát nem én kezdtem, miért kell mindenen felhúzni a magát? Nem is értem, habár az a szó hogy nő, szerintem mindent megmagyaráz. Legalábbis sok mindent.
- Ha mondjuk, én is auror lennék, akkor kezdenél velem? Most komolyan Alexis, elég régóta vadászol már ránk, és mi még mindig nem tudjuk miért. Munka, oké, de biztos van valami más is, nincs még egy ilyen fanatikus auror mint te. Mi okod rá hogy mindenkit lecsukj? - kérdezem, viszonylag komoly ábrázattal, és kék szemeim érdeklődve vetem rá. Kék agy kékes szürkés zöldes, én sosem tudom eldönteni.
- Nem, nem kell, nem megyek azkabanba még miattad sem - rázom meg picit a fejem, kizárt hogy engem oda zárjanak, bár mondjuk... Akkor legalább ki tudnám hozni ottan Nathant. Na nem mintha így nem dolgoznék a dolgon, de...
- Mitől vagy te olyan jó? - kérdezem mert érdekel, és tetszik ez a titokzatoskodó mosolya, valahogy jól áll neki, de persze egy pillanatra sem felejtem el, ő nem a barátnőm. Még. Hanem ellenség, méghozzá egy igencsak veszedelmes ellenfél, mert utálni nem utálom, csak nem kedvelem, okozott már kellemetlen perceket nekünk.
- Jah nézd majd meg, azt olvastam nem boldogulnak vele a nagy erős, és okos vezetői a társadalmunknak, ez meg szörnyű...Hát nem? - kérdezek rá, és megvonom a vállam.
- Hihetetlen, de tényleg a prófétába olvastam...

Tárgy: Re: Alexis & Solomon Szomb. Aug. 27, 2011 9:05 pm

Körmeimet az asztal lapba vájtam, és megfeszítettem a csuklóm. Így próbálom meg levezetni a feszültséget. Általában a falba boxolok, nos, azt most hanyagolom. Hülyének néznének....
-Ch...
Csattanok fel megint. Hát most nagyon a kedvembe talált. Olyankor kéne hozzám csatlakoznia, amikor előtte egy halálfalót csuktam le. Akkor boldog és vidám vagyok. Már pedig melyik auror nem lenne az?
-Nem tudom. De mivel nem vagy auror, ere sosem fog fény derülni... Okom rá pedig az, hogy öltök. Gyilkoltok, és már a beavató is úgy kezdődik, hogy megöltök egy embert. Nos, ez elég ok, de van még sok másik... Na meg a bosszú...
Magyaráztam gyűlölettel átitatott hangon, fintorogva. Ölni... miért olyan jó? A jegyesemet is megölték, azóta tart a bosszú.
-Hát, hiába mondod, ha valaki, teszem azt én kaplak el, akkor így is, úgy is oda kerülsz. A halálfalóknak ez a jövőjük!
Mondtam komoly arccal, és elképzeltem a történetet. Izgalmas lenne...
-Hát, azt nem mondhatom el, a végén még kicseleznél...
Válaszoltam gyanakvóan. Ha elmondanám a praktikáimat, akkor kitalálna egy módszert, amivel kijátszhat...Aha, csak is neki fogom elmondani. Jó trükk...
-Hát nem éppen azok az okosak és az erősek, akik folyton a címlapon mutogatják magukat...
Hát igen, a Minisztériumban is van néhány idióta pasas, akinek feltűnési viszketegsége van, ráadásul ostoba...
-Aha... Ilyenről is ír a Próféta? Lesz egy két szavam a szerkeztőkhöz...
Csóváltam meg a fejem, még mindig gyanúsan méregetve Őt.

Tárgy: Re: Alexis & Solomon Vas. Aug. 28, 2011 4:39 am

Szinte látom, ahogy a körmei az asztalba mélyednek, ennél jobban is uralkodhatna magán ha már egyszer a vadászom, illetve vadászunk. Kicsit mintha felhúzta volna magát, de az ízlésére vonatkozó megjegyzésem, nem nagyon kommentálja, nem baj, majd kommentál más. Azért úgy eszembe jut hogy szokott-e nevetni vagy olyan mosolyt mutatni amiben nem folyik a gúny, mint a fene. Nem lenne rossz nő, csak ez a fene makacssága és szúróssága ne lenne....
- Nem, tényleg nem vagyok, és nagy valószínűséggel nem is leszek soha, ebben igazad van. Gyilkos meló, hát most mit mondjak? Ezt is meg kell csinálnia valakinek, és ennyi erővel te ugyanolyan gyilkos vagy mint én, csak én felvállalom, te meg törvények mögé bújsz, és bebeszéled magadnak hogy a jó ügy érdekében cselekszel. Ez kérlek szépen képmutatás... én legalább nem titkolom el miből élek... - fortyanok fel én is, mert a témát nem szeretem annyira. Én sem véletlen álltam Voldemort nagyúr mellé, van pár kellemetlen kalandom az aurorokkal, és a legjobb az a halott. Szívem melengető kép, ahogy Alexis fekszik egy hófehér ravatalon, fehér damaszt lepedővel leterítve....Jéghidegen pillantok rá, ezt már láthatta tőlem, nem egyszer oldottam kereket az utolsó pillanatban, mikor kiért helyszínelni. Félrenézek egy pillanatra, és inkább a fagyim eszem tovább. Azkaban falai le fognak dőlni....le kell hogy dőljenek...
- Nem, ez csak egy alternatíva. Az auroroknak a halál a jövőjük, mert bármikor meghalhatnak egy küldetésen, örök aggodalom egy rokonért, egy társért hogy mikor nem ér vissza bevetésről... ez mennyivel jobb? - kérdezem meg filozófikusan, válaszolni fog szerintem, bár nem várok rá konkrétan választ.
- Én? Téged? Ugyan már, ha valóban olyan jó vagy, akkor sem tudnálak kicselezni ha elmondanád miért vagy olyan jó - vigyorodom el, de mérgem még nem múlt el teljesen.
- Hát persze... - morgom, és inkább csak biccentek.
- Ha nem hiszed el, esküszöm ha hazaérek, elküldöm neked azt a példányt. Bár őszintén szólva sért egy kicsit ez a fene nagy bizalmatlanság.... - sóhajtok fel, kicsit túl is játszva ezt.