Thylane Hemsworth

Tárgy: Thylane Hemsworth Vas. Aug. 21, 2011 1:23 am

Alapadatok
Név: Thylane Hemsworth
Becenév: Lana
Nem: Lány
Kor: 16
Születési hely, idő: 1959. január 20, London

Ház: Mardekár
Foglalkozás: -
Származás: Aranyvér
Családtagok:
Anya † ~ Kate Hemsworth, aranyvérű boszorkány volt. Voldemort seregében szolgált, végül az Aurorok végeztek vele hat évvel ezelőtt.

Apa † ~ Johnny Hemsworth, aranyvérű varázsló volt, aki szintén halálfalóként szolgált és aurorok végeztek vele ugyan azok a napok, mint anyjával.

Mindkét szülőjével nagyon jóban volt, imádta őket. Mindig is róluk akarta formálni magát, rájuk akart hasonlítani. Testvére sosem született neki, egyke.

Jellem:
Megszólítod? Vállald a felelősséget. Észrevesz? Talán… Kezdeményez ismerkedést/beszélgetést? Soha, ne is várd el tőle!
Ha rossz kedve van? Kinevet, kigúnyol, megcáfol, megátkoz… és mindezt még egy kis lelkiismeret-furdalás nélkül.
Egyszóval nem egy kisangyal. Amióta az árvaházba került, mindent megtett azért, hogy a körülötte lévőknek is rossz legyen az élete, mint amilyen neki. Nem könnyű a bizalmába férkőzni, még a háztársainak sem annyira. Nagyon mogorva, és látszik is rajta már rögtön, hogy melyik házba jár.

Kinézet:
Szőkés barna haj, jéghideg szürke szemek. Körülbelül 170 cm magas és nagyon vékony, úgy 56 kg körüli. Szép, modell alakja van, volt már rá eset, hogy beállt modellnek, de nem folytatta végül. Sokan ugranának érte, viszont ő csak néhány személyt enged be a saját szférájába. Elég kihívóan öltözködik, viszont általában elegáns. Ékszereket mindig látni rajta, stílusa a legújabbhoz igazodik. Csinos, arca igen szét, nem gyermeki, inkább nőies. Anyjától örökölte ezt az erényét.

Pár apróság

Legnagyobb félelem: Álmok
Legszebb emlék: Szüleivel töltött percek
Legrosszabb emlék: Szülei halála
Cél, amit el szeretne érni: Megbosszulni azt, aki megölte a szüleit
Képesség(ek): Árnymágia
Pálca: 10, 85 hüvelyk, sárkány- szívizomhúr, magyal

Történet:

1959 januárjában láttam meg a holdvilágot a Hemswort kúriában, Londontól nem messze egy elég nagy teleken. Telihold volt, így a hagyományokhoz híven persze kételkedni sem kételkedtek benne, hogy én varázsló leszek. Valószínűleg, hogy egy fiút vártak helyettem, de ezt elnézve, talán engem is imádtak. Egyszerű gyermekkorom volt… Vagy talán annyira mégsem. Legtöbbször anyámmal voltam otthon, addig apám mindig egy bevetésen volt. Sosem mondta meg, hogy micsoda ő. Anyám csak a későbbiekben lett halálfaló, akkor világosítottak fel engemet is mindenről. A veszélyeiről, az előnyeiről és a többi. Sokszor volt olyan, hogy a mi házunk lett ideiglenes főhadiszállás. Az volt az egyetlen egy dolog, amit kislányként utáltam. Sok nagy ember, gonosz képpel és ordibálással. Aztán valahogy már velem sem bántak olyan kezesen… akkor még nem tudtam elképzelni, hogy ez miért is jó.
Ahogy teltek az évek, én cseperedtem. Egyre többet voltam egyedül otthon, néha a magántanárom társaságában, akit utáltam szintén. Mindig sikerült kiakasztanom vagy pedig valami olyan dolgot csinálnom vele, amitől aztán mindig fogta magát és elment haza. Hál istennek, szüleim egy szem lányaként sosem lettem leordibálva vagy esetleg szobafogságra ítélve ilyenek miatt. Barátaim sosem voltak, hiszen elég messze volt a kúriánk a várostól, és anyámék nem engedték, hogy elhagytam a birtokot. Sosem értettem miért… nem mondták el. Talán mert veszélyes volt számomra. Tíz éves koromig minden rendben volt, még az életem is.
Aztán jöttek a problémák. A szüleimnek hirtelen el kellett menniük a születésnapomkor, mert fontos dolguk akadt. Persze már előre tudtam, hogy miért kell elmenniük, de nem szóltam bele. Nagyon rosszul esett a dolog, hiszen olyan jól éreztük mindvégig magunkat. Aztán nem jöttek haza egész este. Egyedül feküdtem le aludni abban a végtelen nagy házban, majd reggel arra keltem fel, hogy egy ismerős halálfaló áll az ágyam mellett. Arca érdekesen nézett ki, bár nem teljesen tudtam kivenni minden szemszögből, hiszen csuklya volt rajta. Csak közölte velem, hogy a szüleimet megölték, és hogy vele kell mennem. A cuccaim már egy bőröndbe be voltak csomagolva. Nem értettem. Sírásomat visszatartva kikeltem az ágyból és hagytam magamat. Tudtam, hogyha ellenkezek, akkor csak rosszabb lesz.
Egy árvaházba vittek. Megváltoztam. Elkezdtem törni, zúzni, hátha akkor jobb lesz. Átgázoltam mindenkinek a lelkén, és ekkor már jelentkeztek az első varázslói képességeim. Kiderült az is, hogy árnymágiával rendelkezem, amit nem tudtam kezelni, így sokszor történtek velem érdekes dolgok miatta. Egyetlen egy barátra találtam az árvaházban… egy fiúra, aki szintén olyan képességekkel rendelkezett, mint én. Talán legendák is lehettünk volna vele abban az árvaházban, viszont én 11 éves koromban elmentem. Egy ismeretlen alak jött értem, közölve, hogy innentől kezdve a Roxfortban lesz a helyem. Nem ellenkeztem, tudtam, hogy ott sokkal jobb lesz.
A Teszlek Süveg a Mardekárba osztott be, aminek szintén nagyon tudtam örülni. Éreztem, hogy evvel még sokra vihetem. Mára már hatodik éve koptatom a Roxfortos padokat.

Tárgy: Re: Thylane Hemsworth Vas. Aug. 21, 2011 1:42 am

ELFOGADVA!

» Thylane és Antonyn & Sylen