AlapadatokNév: Potionus White
Becenév: Potty, de nem szeretem
Nem: Fiú
Kor: 16
Születési hely, idő: 1959. Október 16., Manchester, Anglia
Ház: Griffendél
Foglalkozás: Tanuló, de máris pályázok a bájitaltan tanítására
Származás: Félvér
Családtagok: Édesanyám Angela White mugli, meghalt 2 éves koromban, az Abszol Úton a Gringotts felé menet eltalálta egy varázslópárbajból véletlenül kiröppenő halálos átok.
Apám Alfred White aranyvérű, a Gringottsnak dolgozik,ezért sokat utazik. Nagyon keveset találkozunk.
Jellem: Alapvetően egy vicces ember vagyok, mindig van 1-2 poén a tarsolyomban, de ha kell, tudok halál komoly is lenni. Mindenbe bele lehet rángatni, akár bármilyen hülyeségbe is. Emiatt voltak is már problémáim. Hirtelen haragú is tudok lenni, de csak akkor tudnak felhúzni ha éppen rossz kedvemben találnak. Egyébként felnőttekkel udvarias vagyok, ezért sokszor mondják azt, hogy a "jé ez a fiúcska milyen koravén!". De talán nem is ismernek igazán.
Kinézet:Szőke hajam, barna szemem van. 181 cm magas vagyok, 70 kiló. A genetikám miatt elég izmos vagyok. A lezser ruhákat szeretem, ritkán öltözök ki, de azért szeretek divatos lenni. Kiegészítőket nem sokat hordok, éppen hogy csak néha látni rajtam valami egyszerű kis kitűzőt vagy ilyen apróságot.
Pár apróságLegnagyobb félelem: dementorok
Legszebb emlék: Mikor elsős koromban felszáltam a Roxfort Expressre
Legrosszabb emlék: Amikor apám nem tudott elkísérni a pályaudvarra másodikos koromban, mivel "Munkaügyi útra" kellett mennie
Cél, amit el szeretne érni: Hogy egyszer bájitaltant taníthassak az iskolában
Képesség(ek): legilimencia, kiskoromban is mindig előre tudtam, hogy ki mit fog mondani
Pálca: 11,5 hüvelyk, szilfa, főnixtoll maggal, kényelmesen rugalmas.
Történet: Én, azaz Potionus 1959. Október 16-űn láttam meg a napilágot - azaz a holdvilágot, mivel éjszaka születtem - a Szent Mungó Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotályban. Apám elmondása szerint már nagyon várták, hogy megszülessek. Nem is volt semmi gond addig az áprilisi napig 1951-ben, amikor anyu hoppanált egyet az Abszol Útra, hogy vegyen fel egy kis pénzt, és elmenjen meztelencsiga-méregét és bagolycsemegéért, amikor is a Gringotts bank előtt egy hatalmas csődület zárta el az ajtót. Mit volt mit tenni, hát beállt a csődület hátsó részébe. Ekkor egy zöld fénycsóva röppent ki a körülállók gyűrűjén. Anyu nem ugrott időben félre.
Ezutn kettesben éltünk apámmal a családi házban, az apai nagyszüleim tőszomszédságában. Gyerekkorom nagy részét nem is otthon, hanem a szomszédban töltöttem. Szép volt, jó volt. Apám, elfoglalt ember lévén, nem tudott sokat foglalkozni velem.
Azután 11 éves koromban megjött a bagoly. Nem lepődtünk meg, sőt, már vártuk. A Teszlek Süveg a Griffendélbe osztott be, aminek örültem. Úgy gondoltam, jól fel fogom magamat találni majd itt, és lehet, boldogabb is leszek, mint otthon voltam.
Augusztus 28-án 1970-ben bejelentette, hogy nagyon sajnálja, de Magyarországra kell, hogy utazzon, haladéktalan, fontos és titkos ügyben.
-
Jó, menj csak. - ennyit mondtam fanyar ábrázattal. Olyan volt, mintha az apámat is elvesztettem volna. Mellesleg legilimencia képességemet hét éves korom óta tudták, amikor apámmal voltam néha azon a kis időn is csak annyit tudott mondani, hogy egy kicsit segít nekem abban, hogy tudjam használni. Részben ez is egy célom, hogy fejlesszem a tudásomat ezen a téren.
Egy árva ismerősöm nem volt a Roxfortban. De nem baj, így is boldogultam. Végül is magányos farkas vagyok.
Eddigi négy évemet jól fejeztem. Afféle "Tanár kedvence" vagyok, mindig készülök, mindig hozzá tudok tenni valamit az órához. De most jön az RBF-év. Kiderül, mit tartogatnak a vizsgák. Jól szeretném elvégezni az iskolát, hiszen mindenképpen a bájitaltan vonz és ehhez is van legjobb érzékem, ahogy ezt már többen is mondták...